Bármerre nézek, végtelen tenger, oly hangos a moraj,
Már nem is látom, hogy víz, vagy ember, eltakar.
Hajnaltól hajnalig tart,
Lerágott, szép szavak,
Ezek csendben itt maradtak.

refren':
Mikor elnémul a város, lassan útra kel, engem jól ismer,
Álruhába bújtat, hogy ne fedezz fel, ha felébredek, és te...
Új napra ébredsz, neked minden oly szép,
De ellopnának tõlem a felhõk, ha az árnyékod lennék.

Jókor voltam a rossz helyen, nem is történt semmi sem,
Így várok évek óta már, a szivárvány hazugság,
Az egészet kitalálták.

refren'