1. Ha majd rám találsz valahol és mellettem állsz,

Akkor nem érzed, hogy fáj a szív.

Mert szemeddel már látod, mi a szívedben élt,

S már nem kell, hogy visszanézz.

2. Ha majd elérlek valahol és mellettem állsz,

Akkor nem érzed, hogy fáj a szívem.

Tudom néha meg-megállsz, hogy visszanézz,

De én nem engedlek többé el.

R. Szemeddel látsz, szíveddel érzel,

Ha bármi fáj, csak nekem mondd el!

Szemeddel látsz, szíveddel érzel,

Valami fáj, csak nekem mondd el,

Csak nekem mondd el!

3. Ha majd elérlek valahol s csak engem vársz,

Akkor elhinnéd talán, amit érzek,

Mert szemeddel már látod, mi a szívemben él,

És nem kell, hogy visszanézz.

R.

4. Hogyha rámtalálsz valahol és mellettem állsz,

Akkor nem érzed, hogy fáj a szív.

Mert a szemedde már látod, mi a szívedben él,

S érzed, hogy érted vagyok én.

R.