Átvág, és szétszakít érdekből ez a fenséges gép.
Csak a szebb életedért…
Ránk vár, hogy éltessük alulról, ami felettünk áll.
Állandó rohanás.

Vérünkből élő álszentek taposnak ránk.
Gépekké válunk így,

Nézd hát! Szárnyainkat letépik, szétszakítják.
Így lesz más a világ, hiszen vágyaink sincsenek már…
Egész más végzet vár, mást nyújt az álomgyár!

Nincs más, csak édesded altatás,
és aki elringat,
éjjel a sírunkat ássa tán.

Átjár, és feléget belülről a féktelen gyász.
Meghalt a világ!

Vérünkből élő álszentek taposnak ránk.
Gépekké válunk így,

Nézd hát! Szárnyainkat letépik, szétszakítják.
Így lesz más a világ, hiszen vágyaink sincsenek már…
Egész más végzet vár, mást nyújt az álomgyár!

Álszentnek álló, vérünkből élő világ…
Gépekké lettünk így…

Nézd hát! Szárnyainkat porba taposták.
Így lett más a világ, hiszen vágyaink sem voltak már…
Egész más végzet várt, felemészt az álomgyár!