Tul az Üveghegyen, a Kék-kerek tengeren,
Az Égig érõ fa alatt, egy szép helyen,
Ott ahol a vilag Viragos Bölcsõje allt,
Élt népével Puszta, magyar kiraly.
Harom fia volt az öreg Pusztanak,
A vadaszt hivtak Jó Szél Fuvasanak,
A kovacsot Szép Tüzek Langjanak,
A legkisebbet Szép Mezõ Szarnyanak.
Szép Mezõ Szarnya jel alatt született,
Szivébe irva gyönyörû üzenet:
"A vilagon élni csak hõsként érdemes",
Rajtad a sor, hallod, mondd tovabb, Énekes!
Jóra rossz, örömre baj, naszra gyasz, mosolyra jaj,
Árulas, ellenség rohan rad.
Fogy a nép mint a Hold, földje nincs mennyi volt.
Legelõt lovadnak nem talalsz.
Fehér Ló Áldozat, jelöld meg utamat!
Könyörülj Istenem, jelet adj!
Jó remény Csillaga, Magyarok Pasztora,
Ígérd meg: aki megy, megmarad.
Szép Mezõ Szarnya szól, szeme ég, langot szór,
Indulunk, lóra hat aki bir!
Elhagyom földemet, szazezer õsömet,
Aranyos szegellet alma hiv.