Feltámad a tetszhalott,
Az ég alján bíbor tûz lobog,
Az elfelejtett város újraéled,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.

Felszakad a néma csend,
A szélmadár új dalba kezd,
A múltba dermedt órák újra járnak,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.

Az égi fény felragyog,
Tárulnak a lezárt ablakok,
A háztetõkön tûzvirágok nyílnak,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.

Testet ölt a fénysugár,
A téren át a földre száll,
A régi vágyak újra élnek,
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.