Egy zsebbõl kiesett pengetõ
Benne egy kép és egy dal

Rabként élnek és õrjük várja
Lesz-e kotta a hangorkánra
Vagy egyedül kénytelen velem
Továbblépni a félelmeken

Kék fényként suhan át a hang
Mely lassan kibontja szárnyamat

Szentül védi, mi fémként csillog
Megfakul mint egy szégyenkönnyfolt
Pár hangot még átereszt, hiszen
Továbblépne a félelmeken