Szemeid mélyén
Csendes világot remélsz
Az ébren alvó világ szűz ölén

Idegen könnyek
Mosták el a fájdalmad
Egy új világot rajzolt szemedre a fagy

Az alvajáró meztelen neszét
Az álom hamvas színét

Túl messze van az éden
Fáradt szivünk rejtekében
Az istenek hajnalán évek

Ajkaid pírját az alkony festi szürkére
De lágy öledben parázslik a lét

Alszik a mámor
Szárnyaszegett vágyakon
Az alvajáró virraszt fáradt léptein