Nem leszek az ányékod tovább
Remélem, hogy elborít a szürkülõ homály.
A sûrû, gomolygó ködben
A rövid emlékek tova lökdösnek.

Betakar az éjszaka leple
Elborít a sötétség csendje.
Eltûnök csendben, mint vadnyom a földrõl.
Leszállok még ma gyönyörû felhõdrõl.

Refr.:
Nézd ember, hogy remeg a testem
Mondd ember, miért sír a lelkem?
Miért sír a lelkem, miért remeg testem?

Hallod ember, zogog a lelkem.
Sós könnycseppek csorognak bennem
Sírok, de az arcom torz vigyorba rándul
Most már mindegy szemem álomra zárul