Úgyse hiszi senki el magának
Hogy amit lát az tényleg van
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelzõ kürtszó felharsan

Szól a kürt, ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban

És támad akkor olyan sötét
Amiben az élõk kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod

Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalács szívalakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lõttél egyet
Finom utalásféleképpen
Biztos helyrõl, régrõl tudom
hogy a Föld egy tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret