Szegény vándorfecske
panaszolja sorsát.
Hogy õ mennyi búval
éli e világját.
Hogy õ mennyi búval
éli e világját.

Menjünk édes fiaim,
nem lehet itt ülni.
Következik a hideg tél,
el kell nekünk veszni.
Következik a hideg tél,
el kell nekünk veszni.

S elindultunk a nagy útra,
a keleti földre.
S elérkeztünk a tengernek
nyugatu szélére.
S elérkeztünk a tengernek
nyugati szélére.

S megsegít minket az Isten,
mégis átrepülünk.
Hogyha az Isten megsegít,
míg hazánkba jövünk.
Hogyha az Isten megsegít,
míg hazánkba jövünk.

S megsegít minket az Isten,
mégis átrepülünk.
Hogyha az Isten megsegít,
míg hazánkba jövünk.