Újra durván rázendít a reggel
A rostos, szűretlen valóságot nézed hitetlen szemmel
Sok ismerős és ismeretlen állat
Az élményparkban rácstól rácsig, egyik se rosszabb nálad

És egy gyönge pillanatban rádcsörög egy jóbarát
Jól vagyunk, és még jobban leszünk, mégis bírnod kell tovább

Ne menj vissza a régi cukrászdába
Ne tömd a szádba a sok minyont hiába
Ne költsd a pénzed a sok stefániára
Mert amit ott fizetsz, nem annyi az ára

Ma sem tettél semmit le az asztalra, semmi olyat,
Amire emlékeznél holnap, vagy bárkit érdekelne, hogy hol vagy
Ezerszer fogadtad meg, hogy nem eszel több lépesmézet,
De mégis bízol, hogy édes lesz egyszer,
Nem kóstolhatsz mindig hiába
Ha nem csinálsz semmit, csak lopod a napod, akkor naplopó vagy,
De ha megmozdulsz halott
Csak tudnád, hogy ezek honnan tudják, hogy hol van a jó hely
És mikor van a jó idő

Ne menj vissza a régi cukrászdába
Ne tömd a szádba a sok minyont hiába
Ne költsd a pénzed a citromos tortára
Mert amit ott fizetsz, nem annyi az ára
Ne menj vissza a régi cukrászdába
Ne tömd a szádba a sok minyomot hiába
Mert nyitva van, de mégis be van zárva
Mert ingyen kaptad, mégis nagyon drága
De a remény hal meg utoljára