Rossz téli reggel a villamoson,
Úton egyik helyről a másik felé
Arra gondolok, hogy ahova megyek,
Oda minek megyek én,
Mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
Az élet ritmusa tuccog,
Arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok,
(és a következőnél három utas leszáll)
Sok év eltelt, de álmaimban
Hányszor is láttam én
Ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt,
Szeméből eltűnt a fény

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most csendben nézlek, és csak az fáj,
Hogy mennyire nem fáj semmi

Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
Észre sem vetted, hogy elveszett
Egy haszontalan kis apróság,
Ami nélkül élni nem lehet, nem lehet

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most csendben nézlek, és csak az fáj,
Hogy mennyire nem fáj semmi

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most lopva nézlek, és látom,
Hogy nincsen mit sajnálnom
(és a következőnél minden utas leszáll)
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most lopva nézlek, és látom,
Hogy nincsen mit sajnálnom