Élt egy fiu egymagaban, a fény szivében, a csendnek élt,
Nalad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény
E naptól kezdett félni, fajó érzés tört rea,
Elragadta, egyre feljebb vitte õt a kék sugar

A késõ õszi fényben feltûnik a vén vilag,
Latta ott fenn a viaszszivû emberek hatalmas taborat
Mért mész tovabb, nagy a vilag, nem elég, amit latsz,
Mért mész tovabb, nem tudod mi var, hova visz a kék sugar

Körbezarta, huzta magaval a fény,
Latta, amire vagyott, amitõl félt,
De egyre feljebb vitte õt a kék sugar,
Zuhanó sorsok, életek, mi var rad és ram

Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény,
A dolgok arat megfizetted, de ez még nem elég,
Csak egy medve szerelem, elveszett testedben lehet elég,
Vadul tör rad, meg nem öl, de emlékeztet mig élsz

Latott vagyakozót és gyûlölködõt,
Kibontott haju nõket, forrón ölelkezõt,
És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer masok utan,
Azt ki mindig var, segitsd õket kék sugar