Hetvenkedve erejével,
Tarjagos, bősz főurak,
Rimákkal, föld szemetével,
Honi méltóság így mulat.

Igricekkel, regősökkel
Övre ezüstös tükörrel,
Külhonba forgott szakáccsal,
Zeneszóval, muzsikával.

Öregebbje bortól kába,
Fiatalja asszonyt-hajtó,
Birtoki mindnek országa,
Senkinek fejet nem hajtó.

Legnagyobb részt hadba se száll,
Röhögé csak vérem kardot.
,,Király, mit főzött most: Övé,
Vívja meg maga a harcot!"

Fényes sereg állt fel mégis.
Felállt, s magát sánccal zárta.
Szekértábort láncra kötve,
Győzelemre, vagy halálra.

Erős tábor lett a veszte,
Erős tábor, és széthúzás.
Elmaradottakból új had kitelne,
Így veszett vérbe az ország.

Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a nap.
Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat.
Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat,
Fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!