Az ősz átka mindent felemésztett
A fák koronái a földön enyésznek
Megsárgult, elhalt Lombok
Arany tengerben várják a holnapot
Várnak és várnak az örök magányra
De a szél viszi őket az ismeretlen tájra
Idegen földre és idegen tájra
Nem jutnak el az örök halálba

Némán hangtalanul
Ködként foszlik szét ez az élet
Mint az elszáradt levél
Mely egy őszi estén
Örökre a földre hull
Betemet mint a frissen leesett hó
Elrejtve és elfeledve

Az ősz átka mindent elér
Végtelen álmokat tép szét
Az ébredést viszi magával
Az örök homály birodalmába

Fáklyát gyújt az elveszett világban
Fényt visz az átkozott ingoványba
Félelemtől reszket a csend
De soha nem pusztult eddig még el

Farkasok üvöltik a hajnal hangját
Fátyolos éjt köddé változtatják
A nappalt dicsőítik az éjjelek után
Mert nem némasággal várják a mát

És végül itt maradsz a sötét pagonyban
Mert várnod kell míg félsz
A végső őszi éjtől