Süvölt a zivatar
A felhõs ég alatt
A tél iker fia
Esõ és hó, szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettõs üldözõnk
Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlõve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De - szabadok vagyunk!