Éget legbelül, perzsel a láng,
Tüzek gyúlnak meg bennem.
A gyülölet ez, marj a lelkem,
Ki lehet ilyen kegyetlen,

Hogy égö sebeimet újra
Felszakítja, s elfut messzire?
Kinek a feje üres ennyire,
Hogy nem tudja mekkora ereje
A Fenevadnak

Tudom ki az, de nincs egyedül,
De kiért Szüz Mária sír, az nem menekül.
Látom a végét: hullahegyek.
S trónfosztott lesz a ti Istenetek.

Kik Sátán sebeit tépik,
Tudom, kik azok!